A város bármely pontjáról 15-20 perces sétával elérhető az erdőhatár. A térség erdeit jelzett turistautak, ösvények sokasága tarkítja (országos kék, sárga, piros és zöld jelzések), melyek a városközpontból (kompkikötőből, vasútállomástól) indulva végigkövethetők és a környék valamennyi szép panorámájú kilátópontját érintik.
Az erdőt járva tapasztalhatjuk, hogy meghatározók az őshonos fajokból álló (tölgy, bükk, gyertyán, szil, kőris, berkenye, juharok, stb.) elegyes erdők , a Duna mentén az ártereket pedig a fűz-nyár ligetek jellemzik. A cserjeszinten főként az európai kecskerágóval, húsos sommal, galagonyával, kökénnyel, vadrózsával, szederrel, vadszőlővel, stb. találkozhatunk. Az erdők aljnövényzete rendszerint a középhegységi erdők jellegzetes növényeiből áll (odvas keltike, hóvirág, erdei ibolya, gyöngyvirág, számtalan mohafaj, de fellelhető a salamonpecsét, nagy ezerjófű, stb. is). Az erdei kaszálók, tisztások, és ártéri rétek növényvilága nagyon változatos, főként útifű félék, különféle perjék, mácsonyák alkotják, de találkozhatunk fekete és leánykökörcsinnel, tavaszi hériccsel, réti iszalaggal, nyári tőzikével, bíbor kosborral, réti margitvirággal és megszámlálhatatlan őszi kikericcsel is, de nem ritka az erdei szamóca sem). A fák törzsén és kövek, sziklák felületén gyakran találunk különböző zuzmó fajokat, melyek jelenléte a levegő tisztaságát jelzi! Kiemelt oltalom alatt áll a Remete-sziklák területe, ahol a molyhos tölgy jelentős állománya található kiterjedt sziklagyepi növényzet tel. A város térségben előfordul még a feketefenyő, erdei fenyő és az akác is, amelyek nem őshonosak.
Nagymaroson a hazánkban csak néhol fellelhető szelídgesztenye is megtalálható. A gesztenyések egy része megyei védettséget élvez, nagy részük magántulajdonban van. Az első gesztenyefákat feltehetőleg még Anjou királyunk, Károly Róbert kertészei ültették.
Az erdők alján és a réteken megtalálható gombafajok közül számottevők a vargányafélék, csiperkék, óriás őzlábgomba, bimbós pöfeteg, az árterek fáin pedig a sárga gévagomba.
Ha kellő türelemmel bírunk, és ha szerencsénk van, találkozhatunk az erdő lakóival is. Az állatvilág igen gazdag, jellegzetesen őshonos fajokból áll. A vadváltók mentén és az etetők környékén gyakran találkozhatunk gímszarvassal, őzzel, vaddisznóval, de nem ritka a mókus, róka, borz és a meghonosodott (de tájidegen) muflon jelenléte sem. Kivételes alkalom a vadmacskával, nyuszttal való találkozás. A térség vizes élőhelyeinek jellegzetes fajai közül néhány érdekesebbet említünk: foltos szalamandra, mocsári teknős, folyami rák és kagyló, csuka, leső és törpeharcsa, süllő, dunai ingola. A város erdeiben és a vízparti növénytársulásaiban fellelhető számtalan madárfaj. Gyakori fajok a bütykös hattyú, fehér gólya , szürke gém , kaba sólyom , tőkés réce, sirályfélék, kárókatona, egerész ölyv, karvaly, fácán, fekete harkály, kis- és nagy fakopáncs, zöld küllő, holló, vetési és dolmányos varjú, szajkó, szarka. Ritkábban felbukkanó fajok a cigány réce, kerce réce, nagy kócsag, kis bukó, vándor sólyom, réti sas, fekete gólya, tövisszúró gébics, stb.
