Duna-Ipoly Nemzeti Park

Nagymaros közvetlen szomszédságban van a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal (DINP). Az erdőszéleken, erdei és turistautak utak mentén ezért sokszor találkozhatunk a NP határát jelző figyelmeztető táblával. A Nemzeti Park területén tartózkodókra szigorú szabályok vonatkoznak. Néhány fontos tudnivaló: tilos a kijelölt turistautakról letérni, az élővilág nyugalmát bármi módon zavarni, a természetet károsítani, szemetelni, tilos az élőlényeket begyűjteni – a park területén minden élőlény védett! – , de a védelem az élettelen környezetre is kiterjed, tűzet rakni kizárólag a kijelölt helyen szabad, és tilos az erdőben motorozni is.

Olvass továbbDuna-Ipoly Nemzeti Park

Természeti környezet

Nagymaros a Dunakanyarban, Budapesttől mintegy 50 Km-re, (a 12 számú közút mentén), a Duna bal partján fekvő hangulatos kis város. (Vonattal utazva a Budapest-Vác-Szob vonalon, Nagymaros-Visegrád, Nagymaros és Dömösi átkelés megállóhelyek jelölik.

 

Nagymarosra eljuthatunk hajóval, sőt kerékpárral is. A település főként a Duna völgyében, a dombhátakon és a hegyekről lefutó völgyekbe hosszan beékelődve terül el. Környezete természeti szépségekben és kultúrtörténeti emlékekben egyaránt bővelkedik. Az ország legszebb fekvésű települései között tartják számon.(!) Keletről legnagyobb folyónk, a Duna, nyugatról a Börzsöny-hegység déli nyúlványa határolja, amely vulkáni kőzettömbjével (andezit, andezit-agglomerátum, andezit tufa), szerkezetileg összefügg a Duna túlsó partján elterülő Visegrádi-hegységgel. A város legmagasabb pontja a Szent Mihály-hegy, 486 méteres magasságával. 

Olvass továbbTermészeti környezet

Történelem

Nagymaros a 13. század végéig a Rosd nemzetség birtoka volt. 1285-ben IV. László a visegrádi várhoz csatolta. A birtokosoknak cserébe a pilisi erdőségben fekvő Bokkodot adta. A helység első lakói a korai Árpád-korban telepített németek voltak. A 14. században, az Anjouk idején nagy fellendülés következett be. Maros – Visegrád ikervárosaként – gyors fejlődésnek indult, Nova Civitasként emlegették.

Templom5.jpg

1324-ben Róbert Károly Budával azonos kiváltságokat biztosított Marosnak: szabad bíró- és lelkészválasztási jogot, önálló törvényhatóságot és vámmentességet. Mindezt 1345-ben Nagy Lajos, 1388-ban és 1436-ban Zsigmond megerősítette. 1464-ben Mátyás újabb jogokat adott, amelyeknek a körét 1492-ben II. Ulászló tovább bővítette. Ezeket a kiváltságokat Mohács után I. Ferdinánd, II. Mátyás, majd később I. Lipót megerősítették. A vidék egykori rangját tükrözi a hagyomány, amely szerint Róbert Károly ültette a máig is termő pompás szelídgesztenyést.Az 1396-ban kelt oklevelek bérbeadott fürdőről tesznek említést. 1587-ben kismezővárosként említették Marost.

A reformáció erősen érintette a vidéket. A bányavárosok mintájára a kistelepülések is igyekeztek önálló esperességet alapítani. Ezeket nemzetiségenként hozták létre, egyetlen reformált hit szerint. A térségben két esperesség alakult. Maros a drégelypalánkihoz került. Az ellenreformáció 1726-ban visszaállította a honti római katolikus főesperességet, amelyhez Marost is csatolták.
A szatmári béke után a pálosok visszakapták ősi birtokaikat, köztük a nagymarosit is, mely a márianosztrai kolostorhoz tartozott. A várost 1644-ben I. Rákóczi György oltalomlevele védte a katonai beszállásolásoktól.

1709-ben súlyos pestis pusztított a helységben. A 18. század második évtizedére rendkívüli mértékben megfogyatkozott a népesség. A török uralom, az ezzel járó harcok, garázdálkodások, majd a Rákóczi-szabadságharc idején átvonuló császári csapatok zaklatásai megtizedelték, elűzték a népet. A későbbiekben a pestisjárvány miatt pusztult a lakosság. Az ellenreformáció idején a rekatolizálni nem kívánó családok távozása is oka volt a népesség csökkenésének, ezt kihasználva Bécs 1713-1735 között számára megbízhatónak vélt németeket telepített a helységbe, főleg Frank földről (Mainzi választófejedelemség területe), Ausztriából és a sváb régiókból. A szorgalmas telepesek folytatták a vidéken a szőlő- és gyümölcstermesztést.

A várost 1750 után Visegráddal együtt az óbudai koronauradalomhoz csatolták. 1772-ben nagy építkezések kezdődtek. Ekkor épült ki Nagymaros központja, középkori magja – a templom és környéke. Elkészült a fő utca, kezdetét vette a Duna-part beépítése, megjelentek a hegyek felé vezető első utak.

A 20. század első felében nagyobb léptékű iparosítás bontakozott ki. A Danubiusz Papírgyár Rt. 1905-ben alakult, poháralátéteket és papírlemezeket gyártottak. A Petrás-féle kanálüzemben 1938-ban indult a termelés, alumínium kanalat gyártottak. A lenszalmagyár 1938-tól működött. A városi téglagyárban cserepet, téglát és kályhacsempét gyártottak. A gépgyár 1941-ben létesült. Ezek a kezdetben sikeres ipari cégek később megszűntek, illetve átalakultak.
1945 után több ipari vállalat alakult. Ekkor jött létre a szerszámkészítő üzem, a vas- és műszeripari szövetkezet, a galvanizáló üzem, a Duna-környéki ruházati és háziipari szövetkezet, valamint az erdei termékeket feldolgozó vállalat. A cégek közül néhány a vízierőmű építési munkálatainak kezdetén megszűnt, mások a térség rangos foglalkoztatóiként és exportőreiként napjainkban is sikeresen dolgoznak.

Az 1900-as évek elejétől a modern ipar mellett az élénk kereskedelmi életnek is elismert helye volt Nagymaros. Az ipari termékek mellett a fő piaci áru a gyümölcs volt. A lakosság nagy része igen jó minőségű gyümölcs előállításával foglalkozott, amelynek egy része válogatás és osztályozás után, a nagykereskedők szervezésében a híres kofahajókon néhány óra alatt a bécsi piacokra került, de eljutott a marosi friss szőlő és málna a berlini, prágai fogyasztókhoz is. A gazdag gyümölcstermés másik részét a nyaralók körében értékesítették. A gyümölcstermesztés ma is országos hírű. A termelők a megelőző évtizedekben szakcsoportban tevékenykedtek. A kereskedelmi ellátás már 1945 előtt városi színvonalú volt.

1946-1948-ban a német lakosság nagy részét kitelepítették, illetve “malenkij robot“-ra a Szovjetunióba hurcolták, s helyükbe 86 magyar család (520 fő) érkezett a Felvidékről.

Köszöntő

Szeretettel üdvözlöm Nagymaros honlapján!

 

Honlapunkon Nagymaros polgárai és vendégeink egyaránt számukra fontos információkat találhatnak. A helyben lakók az őket érintő hivatali és egyéb ügyekben, míg vendégeink az itt tartózkodásukat megkönnyítő dolgokról tájékozódhatnak.

Városunkról: Nagymaros talán az ország legszebb fekvésű, és panorámájú kisvárosa. A Dunakanyarban, Budapesttől 52 km-re, a Duna bal partján, a Börzsönyből lefutó völgyekben, dombhátakon és a Duna partján fekszik. Nagymaros környezete természeti szépségekben és kultúrtörténeti emlékekben egyaránt gazdag. A települést a középkorban alapították, első okleveles említése 1257-ből származik, azonban a kőkortól kezdve találtak itt régészeti leleteket, ami azt bizonyítja, hogy szinte folyamatosan lakott hely volt. A német telepesek által lakott Nagymaros 1324-ben emelkedett városi rangra:Károly Róbert magyar király Maros lakóit Buda város kiváltságaival ruházta fel. Később fontos lovagi tornák színhelye lett, és kiváltságait még sokáig megőrizte. Vizahalászata, majd borászata, később szelídgesztenye ligetei tették nevezetessé. Jelenleg Magyarország páratlan szépségű kerékpárútjának egyik legfontosabb állomása. A Börzsönyt behálózó turista ösvények közül több Nagymarosról indul vagy itt halad át.

Nagymaros megközelíthető vasúton a Budapest-Szob fővonalon Nagymaros-Visegrád vagy Nagymaros állomáson leszállva, menetrendi kirándulóhajóval, szárnyashajóval Budapestről és Esztergomból is, vagy Visegrádról komppal, illetve a 12-es országúton gépkocsival.

Köszönöm, hogy meglátogatta honlapunkat!