“Néha úgy elfogytunk, magunk sem találtuk magunkat.
Néha a magyar is idegen volt,
Néha az idegenből lett a legjobb magyar”
(Babits Mihály)
Bizonyára már ismert Önök előtt, hogy 2006, május 26-án 22 fővel megalakult városunkban “Nagymaros Dunai Svábok Közössége” elnevezésű önszerveződő csoport.
Cél: a sváb identitás megtartása, a sváb kultúra felelevenítése, múltunk megtartása, jövőnk tervezése.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy városunk lakosságának megközelítőleg 60 %-a sváb származású, szüleik, nagyszüleik által. A történelmi források szerint az 1700 évekre vezethető vissza a Mainz-ból betelepített sváb lakosság ittléte, akik szorgalmukkal felvirágoztatták többek között a szőlő és gyümölcstermesztést. 1772-ben nagy építkezések, beruházások kezdődtek, ekkor épült Nagymaros központja, újra boltozták a templomot, kálváriát és református templomot, továbbá serfőző és vámszedő házat építettek.
A kereskedelem fellendült, és a kereskedelmi ellátás már 1945 előtt városi színvonalúvá vált. Kofahajók szállították Budapestre, Bécsbe a szőlőt és barackot, egyúttal híres és kedvelt nyaralóhellyé téve a települést.
A II .világháború végén a kollektív büntetés egyik formájaként 1946.január 4-én életbe lépett a kitelepítésről szóló végrehajtási rendelet, melyet Nagymaroson is érvényesítettek.
Családok élete tört ketté, a tragikus sors városunk szinte minden családját valamilyen szinten érintette.
Embertől otthonát, környezetét ,faluját, házát, földjét, kenyerét emberségesen elvenni nem lehet, és nem is lehetett!!!
Sok család életét törte ketté a 1946-47 évben történt kitelepítés, örök nyomot hagyva az emberek lelkében, életvitelében (Lásd: a Közösségünk által 2006 aug.27-én a Mainzi utcában lévő emléktáblát a kitelepítettek emlékére).
S bár nem a szomorú emlékek felelevenítése a cél, fontos, hogy tudjunk és merjünk a megpróbáltatásokról, meghurcoltatásokról beszélni, – azonban még fontosabb, hogy közösségünk által mindenki megismerje az itt élők kedves, vidám vendégszerető tulajdonságait.
Várunk tehát mindenkit, – svábot és nem svábot, – akik szeretnének a sváb nemzetiségi kultúra megtartásában részt venni.
Ivor Andrásné
A Közösség vezetője
