Kedves Nagymarosiak, Honfitársaim, Magyarok!
Történelmi időkben emlékezünk meg ma történelmi időkről.
Kevesen gondoltuk volna néhány évvel ezelőtt, hogy társadalmunk, hétköznapjaink olyan körülmények között telnek majd, ahogy azt most látjuk. Két éve már, hogy az életünk kibillent az egyensúlyából. Előbb egy világjárvány fenyegette, most pedig a határaink mellett kipattant háború fenyegeti biztonságunkat, családjaink boldogulását. Mindannyian bőrünkön érezzük azt, amiről Wass Albert beszélt „Üzenet haza” című versében:
„a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek”
1848 márciusában is hasonló, nehéz idők jártak. Csillagfordító, történelemcsináló szelek fújtak. Azok, akiknek a köpenyét lengették, ma egytől-egyig a történelemkönyvek lapjairól ismerősek, és minden magyar, aki kijárta az általános iskolát, betéve tudja mit mikor mondtak és csináltak.
Nekünk is ilyen időket adott a teremtő. Nehéz időket, melyek próbára tettek és fognak tenni mindannyiunkat!
Ismét fel kell nőnünk egy sor új, talán még nehezebb feladathoz!
Mégis hiszem és remélem, hogy a jövő nem a hadakozásról szól majd, hanem a békéről. Most még csak egy valami látszik biztosan: újfent nehéz évek elé nézünk! A közeljövőben meghozandó döntéseinken múlik majd, hogy országunk hogyan vészeli át az előtte álló, komor időszakot! Bízom benne, hogy ez vér és könnyek nélkül is sikerülhet!
Ne feledjük, mert nem csak országok, hanem az emberek között is így igaz: minden nagy viszály kisebb nézeteltérésekkel kezdődik.
A bizalmatlanság és rosszhiszeműség csak olaj a tűzre!
Most arra van szükség – mind városunkban, mind az országban, hogy a politikai viszály, veszekedés, rágalmazás, és az emberek hergelése, félrevezetése abbamaradjon! Aki nem így tesz, az mindannyiunk ellen vét! Csak az összefogás, és egymás segítése lehet most jó cél!
Most értékelődik majd fel igazán az a munka, amit közösségünk építésébe, erősítésébe fektettünk, fektetünk. Most lesz újra méltó értéke a családnak, a szomszédnak, a barátnak és az otthonnak. Most lesz értéke annak, ha oda tudunk és akarunk fordulni azokhoz, akikkel bár nem értünk egyet, mégis együtt kell dolgoznunk. Most lesz értéke az építésnek, amely szemben áll a rombolással, az erős kéznek, amely megtart, és nem üt, és a szívnek, amely szeret és nem gyűlöl.
Az 1848-as fiatalok példát mutattak a világnak szabadságszeretetből és küzdeni tudásból. Most rajtunk a sor, hogy példát mutassunk fiataljainknak értékeink, hagyományaink, és békénk óvásából!
Éppen ezért mondjuk megint Wass Alberttel:
„Jól gondolja meg hát, ki, mit cselekszik.
Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad.”
Kívánok mindenkinek szép tavaszi ünnepnapokat és békében megélt jövőt!
Heinczinger Balázs, polgármester
