Az idei rendezvények már 19-én elkezdődtek, Misztrál gyerekkoncert, történelmi játszóház, koncertek, majd tűzijáték és utcabál zárta az ünnep előestéjét. Augusztus 20-án délelőtt az 1978-ban alakult Dunakanyar Fúvósegyüttes adott koncertet a Fő téren. Donna nobis pacem-mel a békéért fohászkodtak, Lehár Ferenc Luxemburg indulója, tiroli, latin-amerikai, amerikai zenék csendültek fel, de volt filmzene, ABBA összeállítás és Patrik Máté szólóénekével az Ismerős Arcok himnusszá emelkedett Nélküled című számát játszották. Ujvári Gábor és a 45 éves Dunakanyar Fúvósegyüttes valódi, pezsgő ünneppé varázsolta a délelőttöt azok számára, akik az árnyas Fő téren élvezhették a muzsikát.
Délután négy órakor a Nagymarosi Ütősök üde, fiatalos zenéjét hallhatták az ünnepre érkezők. A Nagymarosi Ütősök már országos hírnévre tettek szert Oláh Norbert tanár úr vezetésével, túl vannak a 100. koncertjükön. Most sem okoztak csalódást.
Az ünnepséget Heinczinger Balázs polgármester nyitotta meg.
„Erre a napra nem vetődik a gyász árnyéka, mint nemzeti ünnepeinkre. Augusztus 20-ának nincs ellenpontja, mert ez az ünnep a dönteni tudás, a béketeremtés, az Európához tartozás, a megújulás, vagyis a bizakodás, a jövőbe vetett hit maradéktalan diadalát jelenti számunkra. A mai napon azért gyűltünk itt össze, hogy közösen állítsunk emléket annak a több mint egy évezredes Szent István-i akaratnak, amely egyben tartott minket itt, a Kárpát-medence ölelő karjaiban. Szent István ünnepe a békeidő feladatairól, az államalapításról és hagyományaink büszke megőrzéséről szól – kezdte ünnepi beszédét Heinczinger Balázs polgármester. Ez minden korszakban más feladatokat és más készségeket kíván. Most háború dúl szomszédunkban, de nekünk a békére kell törekednünk határokon kívül és belül is. A békéhez pedig összefogásra és türelemre van szükség. Erre figyelmeztet az Intelmekben a szent király. A fejlődés kulcsa mindig az összefogás, a helyiek békés egymás mellett élése volt. Nagymaros hosszú történelme jól példázza ezt, hiszen a beköltöző nemzetiségek hozzátettek a városhoz és nem elvettek. Segítették a fejlődést és nem gátolták azt. Általuk több, gazdagabb, színesebb lett településünk. Közös jövőnk rajtunk múlik, az itt lakók elhivatottságán és közös értékekbe vetett hitünkben, valamint a közös munkában, melyekhez patriótaként mindenkire szükség van. Szent István király az általa adott törvények mellett nehézségek közepette építette ki a közigazgatást és az egységes keresztény államot. Hosszú időre teremtett békét, amivel az ország a zarándokok és a kereskedők kedvelt útvonalává vált. Az emberek összefogtak, egymásért is dolgoztak, mert csak így tudtak talpon maradni. Nem a széthúzás, az irigység vezette őket, hanem az egymásba és az Istenbe vetett hitük. A mi feladatunk az, hogy továbbra is megtartsunk városunkban a békét. Védjük, ápoljuk hagyományainkat és éljünk vele az ország, a Dunakanyar és a Nagymaros javára. Ebben segítségünkre lehet Arisztotelész bölcsessége, amely így hangzik: „Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg a szavaid. Ügyelj a szavaidra, mert azok szabják meg a tetteid. Ügyelj, tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid. Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg a jellemet. És ügyelj jellemedre, mert az szabja meg a sorsod” – zárta gondolatait a polgármester…
„1023 év az szédítően nagy idő, márpedig ma Magyarország 1023. születésnapját ünnepeljük. Azt, hogy ennyi ideje meg tudtunk maradni kis országként itt, germán és szláv népek gyűrűjében, egyedi nyelvünket beszélve rokonok nélkül, az már önmagában is csoda – kezdte ünnepi gondolatait Hollik István országgyűlési képviselő. Mi volt a magyar megmaradás titka? Az, hogy Szent István 1023 évvel ezelőtt egy keresztény és független államot alapított. Keresztényt, mert érezte és tudta, hogy csak a hitnek van megtartó és teremtő ereje, és mert tudta, hogy a keresztény Európa talajába csak egy keresztény állam tud gyökeret verni. És függetlent, mert tudta, hogy a szuverenitásában sérült állam nem tudja ellátni a legfontosabb feladatát, nem tud megfelelő védelmet és biztonságot nyújtani az országban élő magyaroknak és más nemzetiségeknek. A keresztény értékek és a függetlenség olyan erős alapok, fundamentumok, hogy ma sem kell mást tennünk, mint ezeket megőriznünk. És ezek az alapelvek az elmúlt 1023 évben beleíródtak a génjeinkbe. Aki magyar, az úgy születik, hogy van egy, a saját életén túlmutató küldetése is. Megőrizni a magyarságot utódainknak, hogy Magyarország, a magyar kultúra ne tűnjön el a föld színéről. Eddig ez sikerült, s bár a magyar történelemnek vannak bőséggel szomorú fejezetei, ennek ellenére Magyarország elmúlt 1023 éve mégiscsak egy sikertörténet.
Ma is veszélyes időket élünk, és a nehéz időkben rendszeresen kiújul egy vita, aminek évszázados előzménye van. Hívhatnánk ezt küzdelemnek is. A szuverenisták és a birodalompártiak küzdelméről van szó, hiszen mindig voltak olyanok, akik hol egyéni érdekből, hol szimpla hazaárulásból, hol a magyar hazáért való őszinte aggódás okán úgy gondolták, hogy a magyarság jövője akkor biztosított, hogyha sorsunkat, a magyarság sorsát összekapcsoljuk egy nálunk nagyobb hataloméval, s bár akkor elveszítjük az önrendelkezésünket, azaz a szabadságunkat, de legalább megmaradunk. Erről szólt a kuruc labanc ellentét, emiatt feszült egymásnak Habsburg párti és szabad királyválasztó, de erről szólt a moszkoviták és az ’56-os szabadságharcosok küzdelme is. A magyar történelem megválaszolta ezt a kérdést és a szuverenistákat, a függetlenségpártiakat, azaz Szent Istvánt igazolta. Hiszen Magyarországnak csak akkor voltak nagy korszakai, amikor a magunk urai voltunk. Szent István, Hunyadi János adtak valódi választ. Lehet, hogy más nemzetet nem zavar, de az biztos, hogy nekünk nem áll jól a rabiga. Ha szabadságunk van, akkor mi magyarok gyarapodunk, alkotunk, világraszóló dolgokra vagyunk képesek…
Ma egy átalakuló világrendben kell manőverezve megtalálni Magyarország további erősödésének az útját. Sajnos ma is vannak olyanok, akik le akarnak beszélni bennünket arról, hogy a saját utunkat járjuk. Sajnos a birodalom pártiak ma sem nyugodnak, hiszen európai birodalmat vizionálnak. Ők hisznek a migrációban, a multikulturalizmusban, támogatják a gender propagandát, és meg akarják haladni a nemzeti identitást, kukába dobnák a keresztény kultúrát is. És az még csak hagyján, hogy ezt ők így gondolják. A nagyobb baj az, hogy ezt ránk akarják erőltetni. A mai küzdelmeink ebben a nehéz időben a Szent István-i út megvédésén túl nemcsak a nemzeti függetlenségről, hanem az életmódunkról, a magyar élet megvédéséről szól. Ahogy Szent II. János Pál pápa prófétaian mondta, ma az élet és a halál kultúrája küzd egymással. Mi magyarok, amikor megvédjük a hazánkat, védjük a családjainkat, a magyar kultúrát és békét akarunk, akkor az élet mellett állunk ki, ez ugyanis a Szent István-i út. A haladár birodalomisták már nem tudják, de mi igen, hogy aki a korszellemmel köt házasságot, az gyorsan özveggyé válik. Tehát nem divatos irányzatokat kell követnünk, hanem megvédeni azt, ami a miénk, mert más ezt nem fogja megtenni helyettünk. Nem meghaladni, hanem vigyázni kell a magyar nyelvünket, identitásunkat nem megtagadni, hanem tisztelni kell, a Jóisten által teremtett világ törvényeit nem áthágni, hanem tiszteletben kell tartani. És ehhez nekünk mit kell tennünk itt 2023-ban, Nagymaroson? Erre Szent Ágoston adja meg a legfrappánsabb választ, aki azt mondja, hogy nagy dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenek felett szeretet. Nagymarosi születésűként – bár most nem itt élek – ide jövök haza, gyermekkorom, szüleim ide kötnek. Ha nagy dolog volt, gondoljunk csak az árvízre, akkor a nagymarosiak összefogtak, zsákoltak, homokot lapátoltak. Kölcsönös tiszteletben és szabadságban élt egymás mellett itt Nagymaroson katolikus és református, sváb vagy magamfajta gyüttment, és ami a legfontosabb, hogy mindenki szerette Nagymarost. És bár az utóbbi időben felütötte fejét egy másfajta viselkedés, a gyűlölet, a rosszindulat, a bizalmatlanság, amit alig ismert Facebook-huszárok terjesztenek, kívánom, hogy a szeretet hangja legyen a legerősebb. Boldog születésnapot Magyarország, Isten éltessen Nagymaros!”
Ezután dr. Csáky Tibor plébános atya és Kéri Ákos református lelkész megszentelték és megáldották a 2023. évi új kenyeret, melyből a műsor végén megkínálták a résztvevőket.
Régi hagyomány városunkban, hogy Szent István napkor kitüntetéseket, elismeréseket ad át a város vezetése. Ebben az évben Nagymaros város képviselő-testülete díszpolgári címet adományozott dr. Beer Miklós nyugalmazott váci püspök úrnak.
A polgármester baráti szeretettel és személyes élményekkel köszöntötte a város új díszpolgárát, hiszen régi barátság köti össze őket. Életrajzából felidézte, hogy Zebegényben töltötte gyermekkorát, Vácott érettségizett, a Hittudományi Akadémia elvégzése után 1966-ban szentelték pappá. Káplánként, majd plébánosként szolgált Kőbányán, Szobon, Esztergomban, Márianosztrán, Pilismaróton, Dömösön, 1979-től filozófiát tanított az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, majd ’99 és 2003 között rektorként vezette a szemináriumot. 2000-ben az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezték ki, majd II. János Pál 2003-ban a Váci Egyházmegye megyéspüspökévé tette. Jelmondata végigkísérte egész életében: rendületlenül a hitben.
A megújítás szívügye volt, amikor felismerte, hogy milyen kevés a papi hivatás, a Váci Egyházmegyében először kezdődött el az akolitusképzés, melyet a polgármester is elvégzett és személyes élményei innen erednek. 2004-től az Országos Magyar Cecília Egyesületnek az elnöke lett, 2014-ben, egy körlevelet adott ki a cigánypasztorációról. 2014. január 1-jével megalapította a Váci Egyházmegye Szamaritánus Szolgálat Intézményfenntartó Központját, aminek az egyik intézménye Nagymaroson van, a Szent Lőrinc Szolgáltató, amivel az önkormányzat szerződéses jogviszonyban van és együtt szolgáljuk a rászorulókat. Miklós atya mindig igyekezett odafigyelni az emberekre, különösen a szegényekre. 2018-ban, az egyházi törvényeknek megfelelően nyugállományba vonult és ideköltözött Nagymarosra. Azóta köztünk él, fáradhatatlanul szolgál, mindenkit nevén szólít, mindenkihez van egy kedves mondata, a békének a hírnöke. Beer Miklós életének történetei az emberségről, a megélt hitről, az örökkévalóságba vetett bizalomról szólnak. Vallja, hogy a párbeszéd kultúráját kell építenünk. Ha meghallgattam a másiknak a gondolatait, az még nem azt jelenti, hogy elbizonytalanodtam a saját hitemben, hiszen egyikünk sem birtokolja a teljes igazságot. Van egy imádság, amit nagyon sokszor emleget, ami mindegyikünknek segítségül lehet a mindennapokban. Uram, adj bátorságot, hogy tudjak változtatni azon, amin változtatni kell, adj alázatot, hogy ne akarjak változtatni azon, amin nem kell, és adj bölcsességet, hogy különbséget tudjak tenni a kettő között.
Személyes visszaemlékezések alapján felidézte azt a sok jót, amit püspökként tett, hiszen minden alárendelt plébáin első kérdése az volt, hogy beázik-e a tető és van-e pingpong asztal a plébánián? Neki köszönhetjük a Szent Márton Közösségi Ház felújítását, a plébánia udvarán lévő szabad oltárt, a parókia teljes energetikai felújítását. De mindennél fontosabb, hogy mosolyával jobbá szereti az embereket. Abban a pillanatban, amikor rájuk köszön a boltban vagy az utcán, sokkal jobbnak, értékesnek, embernek érzik magukat. Az emberek ki vannak éhezve a szeretetre, a figyelemre, amit Miklós atya bármiféle különbségtétel nélkül mindenkinek megad. És amivel mindannyiunkat erre, az odafigyelésre, az emberi, emberséges életre hív – fejezte be méltatását a polgármester.
A 2023-as PRO URBE díjat a testület egyhangú szavazatával dr. Zombory Klára doktornőnek ítélte a testület, a méltatást Szikriszt Rita képviselő mondta el:
A miskolci születésű Zombory Klára Nyékládházán nőtt fel egy szeretetteljes, hívő családban egy fiú testvérével. Debrecenben érettségizett, majd orvosi tanulmányait is itt végezte, a Debreceni Orvostudományi Karon diplomázott. Az egyetem elvégzése után mentőorvosként dolgozott, ahol megtanulta a határozott, gyors döntéshozatal fontosságát, ami mind a mai napig jellemző rá. Az egyetemen ismerkedett meg férjével, három fiúgyermek édesanyja.
Nagymarosra 21 évvel ezelőtt került, ahol otthonra lelt a család, megszerették a Dunakanyart, Nagymarost, az itteni emberek is megszerették Klára doktornőt, akire mindig lehet számítani. Munkabírása, teherbírása messze túlmutat egy átlagos édesanyáén és egy átlagos háziorvosén is, hiszen a napi rendelési időn túl hetente két éjszakán fix ügyeletben van éjszaka, havonta két hétvégén ügyel, ami azt jelenti, hogy a pénteki rendelése után hétfő reggel nyolc óráig rendelkezésére áll a betegeknek, az ügyelet oroszlánrészét magára vállalja. Aki már volt olyan helyzetben, hogy sürgős orvosi segítségre szorult, az tudja, hogy milyen fontos, hogy az orvos negyed órán belül a segítség reményével megjelenik.
Gondja van az idős, mozgásképtelen betegeire, őket minden hónap első keddjén meglátogatja, felírja gyógyszereiket, de sokak mellett ott van utolsó óráikban is, számos betege mellett ott virrasztott a legnehezebb haláltusájukban is.
Szakmai döntéseit határozottan, hamar meghozza, mindig tisztában van azzal, hogy kell-e vizsgálatra tovább küldeni a beteget, vagy maga meg tudja oldani, nem fél a legnagyobb kihívásoktól sem, hiszen neki kell kimennie a vízbefulladt emberhez, a vonat alá kerülthez, az öngyilkoshoz. Igaz rá a pszichológus állítása, miszerint „a hippokratészi orvos megőrzi betegei titkaikat, bármennyire förtelmesek is. Nem vacsorázik a pácienseivel, és nem vesz nekik ajándékokat. Megőrzi „másságát”, „idegenségét”, kívülről szemléli az életüket, a családjukat, a neurózisukat. Jó ez az alapszabály. Fontos és szükséges, hogy a beteg olyasvalakihez fordulhasson problémáival, aki tartózkodó, bölcs, elfogulatlan, gondoskodó, higgadt. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az orvos bizonyos távolságot tartson betegétől.” Klára doktornőre mindenképpen igaz, hogy tartózkodó, bölcs, elfogulatlan, gondoskodó, higgadt.
Egyik kedvenc időtöltése az olvasás, Nagymaros egyik legolvasottabb polgára, a könyvtár egyik leggyakoribb vendége, de szívesen gondozza konyhakertjét is, ellátja a nagycsaládot, ott van zenét tanuló gyermekei koncertjein, minden nemzeti ünnep megemlékezésein. Hogy honnan veszi mindehhez az erőt, azt is egyszer megsúghatná, ha nem lenne olyan szerény, hiszen nem szeret reflektorfényben állni, ezúton is köszönjük, hogy elfogadja a városért tett sok-sok jóért köszönetünket, a PRO URBE DÍJAT.
Munkáját hivatással végzi, ezért igazak rá Kosztolányi Dezső gondolatai: „A pap közvetít az ember és az Isten között, s örök életet ígér. Az orvos az ember és a halál között közvetít, reménytelen pört véd olyan fölperessel szemben, aki legföljebb haladékot ád, de az alperest sohasem engedi ki körmei közül, az orvos olyan ellenféllel tárgyal, aki az ördögnél is konokabb diplomata, az orvos a mi földi, mulandó életünket toldozgatja-foltozgatja. Ez a föladat talán szerényebb, mint a papé, de sokkal nehezebb.” Isten áldását kérjük további munkájára és fogadja olyan szeretettel a kitüntetést, amilyen tisztelettel a képviselő-testület egyhangúan megszavazta – fejezte be a méltatást -Szikriszt Rita..
Pro Urbe díjat adományozott a képviselő-testület Honti Jánosnak, Murányi Zoltán méltatta a díjazottat, a díjat Honti Csilla leánya vette át.
Honti János tevékenysége szorosan kapcsolódik a városhoz, hiszen a város fizikai létével, annak működtetésével foglalkozó szakemberként a hely szellemi és társadalmi nagyjai mellé ő is beírta magát Nagymaros történetébe. Ha leegyszerűsített gyűjtőfogalommal szeretném összefoglalni tevékenységét, arra a legmegfelelőbb besorolás a műszaki, bár az ő tudásához, életlátásához képest ez kifejezetten szűk besorolás. Ősi, nagymarosi család sarjaként született, Heinczinger Jánosként anyakönyvezték őt. Gyermekként édesapja munkája elszólította a családot Nagymarosról, de e néhány gyermekév kivételével azóta is itt él közöttünk. Munkája Váchoz kötötte mindig is, a cementgyárból indulva az ott dolgozó szintén nagymarosi építőipari szakemberek keze alól kinőve, később a kommunális üzem, majd a rendszerváltozást követő átalakulás után az Otto Kft. vezetőjeként végezte munkáját. Mellette párhuzamosan a helyi hatóság műszaki feladataiban is részt vett.
Munkavégzése a hulladékgazdálkodáson át a zöldfelületek fenntartásáig mind gyakorlati és elméleti szinten is elismert, magas szintű volt. Mostani cím mégsem ennek, hanem az emellett végzett nagymarosi munkájának szól. A helyi közügyekben mindig tevékeny volt, amit elsősorban a rendszerváltást követő képviselői státuszában teljesült ki. Kevesek egyike volt, aki az első három önkormányzati ciklust képviselőként teljesítette, de emellett mindenkori Műszaki Bizottság elnöke is volt egyben. Az önkormányzatiság kezdete óriási kihívások elé állította a településeket, főként azt, ami valamilyen értéket is hordozott magában, így Nagymarost is. Esetünkben csak fokozta a veszélyt a Bős-Nagymaros vízierőmű ügye, ami a műszaki kihívások mellett politikai téren is adott bőséggel feladatokat. Az, hogy Nagymaros nem lett a 90-es évek őrült ingatlanlobbi beruházásainak terepe, valamint az erőműépítést követő rekultiváció megvalósulhatott, és egyáltalán Nagymaros felkészülhetett az új évezred kihívásaira, nem történhetett volna meg egy stabil műszaki háttér, megfelelő döntés-előkészítés és döntések nélkül. Ennek az egyik kulcsa, műszaki támasza talán a legnehezebb, közel bő évtizedben Honti János volt. Összefoglalva munkáját, egy olyan embert látunk, aki átlátta a város működését, nem ragadt le egyes szakterületeknél, minden szakága érdekelte és értette is azt. S tudjuk, akár egy település, de bármilyen ügy esetében fontos, hogy minden részletét megismerve, de egybe egészében lássuk azt.
Az ő generációja még magában hordozta az őseinktől hordozott kötelességtudatot, a föld megművelését is. Szívügye volt a helyi labdarúgás, másfél évtizeden át edzőként foglalkozott a marosi csapattal. Ezt is az alapfeladaton felül túlteljesítve, a hosszabb meccsnapi utazásokon, sokszor irodalomból vagy történelemből korrepetálta a fiatalabb focistákat. Nem az egyéni érvényesülés vezette, amit nehéz a mai világban megérteni, de ha Csíkszentmihályi Mihály gondolatait hozzátesszük, a kép világossá válik. Ha minden energiánkat kizárólag a saját szükségleteink kielégítésére fordítanánk, megállna a növekedésünk. Ebben az értelemben az általunk léleknek nevezett dolgot tekinthetjük a változásra és az átalakításra fordítható plusz energiának. És mint ilyen, ez a fejlődés hajtóereje. Azt gondolom, hogy ez a lélek vitte előre Honti Jánost is, ezzel helyezte feladatait sokszor a család elé, ez volt, amivel a kötelességén túl is adhatott Nagymarosnak. A felgyorsult világban fontos kötelességünk, hogy visszatekintsünk az előző generációkra és azon túlra, megmaradjon a kapcsolat velük és az általuk már elért eredményekkel, és sose felejtsük el nekik, hogy a mi lehetőségeink alapjait ők teremtették meg. Köszönjük Honti Jánosnak, főnöknek, vagy Jancsi bá’nak, ki hogy ismeri Nagymarosért végzett munkáját, Isten éltesse őt sokáig, és ha már szóba került a helyi labdarúgás is, nem lehet más a zárszó, mint Hajrá Maros!- fejezte be gondolatait Murányi Zoltán.
Nagymaros város képviselő-testülete Nagymaros Közszolgálatáért Elismerő Oklevélben részesítette Rudolf Józsefet. Schindler László képviselő úr munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni, ezért az általa írt méltatást Lénárt Kitti olvasta fel.
Rudolf József 1961. július 4-én született Vácon, többgenerációs nagymarosi családból származik. Ide járt általános iskolába, ezt követően Vácon szobafestő, mázoló, tapétázó szakmát szerzett, később a fűtőszakmát is elvégezte. Tanulmányait már felnőtt fejjel, munka mellett három gyermek édesapjaként folytatta, egyike lett azoknak, akik a helyben indult esti gimnáziumban sikeres érettségi vizsgát tettek. 1978-tól több helyen is megfordult, végül 1991. szeptember 14-én, azaz 32 éve megkezdte szolgálatát itt Nagymaroson, a Napközi Otthonos Óvodánál. Ebben a 32 évben folyamatosan, közvetve Nagymaros Város Önkormányzatának dolgozott, idővel átkerült az óvodától a gondozási központba, de munkáját tekintve továbbra is ételszállító és fűtő a munkaköre.
Rá mindig lehetett számítani a munkakörén túl is, sosem esett nehezére apróbb javításokat végezni, amivel segítette, megkönnyítette az intézményvezetők, a gyerekek, vagy most épp az idősek mindennapjait. Tudjuk jól, hogy egy-egy mosoly vagy kedves szó mennyit számíthat az időseknek, akiknek napról napra házhoz viszi az ételt. Tudjuk, hiszen naponta találkozunk vele az óvodáknál is, de olyan is volt, hogy a teljes falunak szállított, hiszen az árvízi védekezésnél ő is kivette a részét és hordta az ellátmányt éjt nappallá téve feleségével a védekezésben résztvevőknek. Persze nem csak munkából áll az élet. Nagyon szereti az állatokat, kisebb-nagyobb, de valamilyen jószág mindig volt a ház körül, s amikor lovakat tartott, rendszeresen tanított lovagolni gyerekeket.
Többüknek annyira megtetszett ez, hogy kérésre még egy tábort is szervezett nekik. Rudolf József azon kevesek közé tartozik, akik nem öregszenek. Bogarászva a 30 éves, még írógéppel írt személyi anyagát feltűnik, hogy több helyen megjegyzik, betegszabadsága az adott évben nulla nap volt. Minden nap maximálisan és becsülettel látja el feladatát, hivatásként tekint arra. Tudom, hogy a városi kitüntetés, amelyet ma itt most átvehet, főleg az eddig elmondottakról szól, de kénytelen vagyok megállni, hogy kicsit emberi oldalát is példaként hozzam fel, legfőképpen szerénységét. A munkája maximális és alázatos elvégzése mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy mekkora hátországot képvisel a családjában. Felesége le tudott diplomázni, óvodavezető, sőt alpolgármester is tudott lenni úgy, hogy közben becsülettel felneveltek három gyermeket. A város tudja, milyen személyes tragédián ment keresztül a család, de József nem roppant össze, tette a dolgát tovább. Most már a gyerekek felnőttek, értékes emberekké váltak, sőt, azóta két gyönyörű unokája is született, akik mindig számíthatnak nagypapájukra. Kívánjuk, hogy maradjon meg sokáig ilyennek, és ha eljön a nyugdíj, egészségben, boldogságban élvezze minden egyes percét szerető családja körében” – üzente Schindler László képviselő úr.
Nagymaros város képviselő-testülete Nagymaros Ifjúságáért kitüntetést adományozott Döbrössy Lászlónak, a Nagymarosi Sportegyesület elnökének. Laudációját Hetényi Andrea képviselő asszony olvasta fel. Döbrössy László sajnos nem tudott jelen lenni, ezért fia, Gergely vette át a díjat.
„Örömmel méltatom Döbrössy Lászlót, mert önként, ellenszolgáltatás nélkül, komoly elkötelezettséggel dolgozik az egyesületért – kezdte a méltatást Hetényi Andrea. Mindezt teszi háttérből, elismerést nem várva, hiszen az önkéntes munka önmagában hordja jutalmát. De azért fontos, hogy a közösség és tudomást szerezzen arról a nagyon értékes munkáról, amelyet végez. Döbrössy László tősgyökeres nagymarosi családból származik, gyermekei, családja és ő maga is itt él Nagymaroson. Három fiú gyermekének köszönhetően került kapcsolatba a Nagymarosi Sportegyesülettel. Szülőként végig támogatta fiai kajakozását, segített, ha versenyre kellett szállítani a hajókat és sportolókat. A Dunakanyar Kupa megrendezésénél családjával együtt aktívan részt vett az előkészületi és utómunkákban is. De szülőből hogyan is lett elnök?
A bátyám, Hetényi Zoltán külföldi munkája miatt lemondott addigi elnöki tisztségéről. Laci pedig elhivatottságot érezve a sport iránt, elvállalta a tisztséget és 2008 óta végzi az elnöki teendőket. Az egyesület mindig jó példa a társadalmi összefogásra, hiszen a helyiek fáradságos munkájának köszönhetően 1958-ban kezdhette el munkáját a nagymarosi MHSZ. 1970 áprilisában lebontották a régi épületet, majd elkezdődött az új csónakház, a mai egyesület épületének felépítése. 1972-ben elkészült a teljes épület, az emeleten klubteremmel, irodával és öltözőkkel, az akkori kor minden követelményének megfelelően. A társadalmi munkával végzett építkezésbe a község vállalatai is besegítettek egy-egy szakemberrel, de a munka nagy részét a versenyző gyerekek, azok szülei, illetve az edzők végezték. 1980-ban a növekvő létszám miatt újabb fejlesztések kezdődtek. A megyei hivatal, a sporthivatal és a helyiek támogatásával a meglévő húsz méter hosszú, kétszintes épület mögé egy új épületet húztak fel, benne egy nagyobb konditeremmel, műhellyel, egy kazánházzal, ezáltal már 40-50 versenyzőnek nap mint nap megoldottá vált a foglalkoztatása a két főállású, szakképzett edző segítségével. Laci elnöki pályafutása alatt a pályázatoknak köszönhetően rendezte az edzők juttatásait.
Évente 15-20 pályázatot nyújt be, hol eszközökre, hol pedig az épület karbantartására. Ennek köszönhetően 2012-ben pályázati pénzből megvalósult az udvar aszfaltozása. 2014 és 2015 között két ütemben az egész csónakház átesett egy felújításon szövetségi támogatásból. Újra szigetelték a tetőt, megújultak a nyílászárók és új gépészetet is kapott az épület. A női öltözőt is átalakították, valamint a régi szálló rész is megújult. Az összes helyiség új festést kapott, és a tanmedencét ismét használhatóvá tudták tenni. Volt lehetőségem és alkalmam megismerni emberi és szakmai tulajdonságait és hozzáállását azokhoz a könnyűnek semmiképpen sem nevezhető feladatokhoz és kérdésekhez, amelyekkel az utóbbi évtizedben szembe kellett néznie, és azokra megoldásokat kellett keresnie és találnia. Szabadidejét feláldozva éjszakákon át munkája mellett teszi a dolgát az egyesületért, hogy minél jobb feltételeket és lehetőségeket teremtsen a sportolóknak.
Mindig példát mutat a civil életben, a hivatásában és elnökként egyaránt. Soha nem számított nála, ki honnan jött és honnan származott. A fontos a sporthoz és az egyesülethez történő kötődés, megoldást talált, ha valakinek a szülei nem tudták kifizetni az egyesület tagdíját. Büszke arra, hogy az egyesület sportolói hasznos tagjai lettek a társadalomnak és a városnak. Az a folyamatosság és hűség, amelyet ő felmutat, szinte egyedülálló. Mint elnök továbbviszi az egyesület legjobb hagyományait, de a megújulásához, fejlesztéséhez is hozzájárul. Gondja van a működésének biztosításáról, a verseny és egyéb engedélyek beszerzéséről, a kötelező sportvizsgálatok meglétéről. Fontosnak tartja, hogy meg tudjuk szerettetni a gyermekekkel ezt a nagyon szép és sikeres sportágat, mint utánpótlás-nevelő egyesület. Még ha nagyon kevés gyermekből lett is élsportoló, akkor is sok jó embert tudtunk a mindennapi életnek adni a sport által.
A csónakház falán egy Hemingway idézettel erősíti a hitvallását. „A sport megtanít becsülettel győzni és emelt fővel veszíteni.” Ezt a komoly munkát a vezetőségi tagok és családja támogatása nélkül nem tudta volna véghezvinni. Köszönettel tartozunk feleségének is, hogy mindenben segítette és támogatta őt. További munkájához sok erőt, kitartást és egészséget kívánok Nagymaros város Önkormányzatának Képviselő-testülete nevében” – zárta Hetényi Andrea.
A kajak sportban 2023-ban Szántói-Szabó Tamás állhatott a világverseny legfelső dobogójára, melyért Nagymaros Város Önkormányzata különdíjban részesítette a kajak sportban elért kimagasló eredményéért. A nagymarosi születésű kiváló sportolót Ivor Andrásné, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és az egyesület egykori versenyzői javasolták a kitüntetésre, hiszen Szántói-Szabó Tamás Nagymaros szülöttjeként hozzájárult, hogy hírnevet szerezzen a városnak eredményeivel, világbajnoki címével. Gratulálunk és további sikereket kívánunk a város nevében.
Az ünnepség a Monsberger téren folytatódott, ahol a város nevében Heinczinger Balázs és Hollik István, az iskolánk nevében Fábián Szabolcs, a Német Nemzetiségi Önkormányzat nevében Kurczbacher Dávid képviselő helyezték el a hála koszorúit, majd ünnepi szentmisét celebrált dr. Beer Miklós. A szentmise után Balogh Nóra felajánlásából a Sacura vendégei lehettünk, az idei országtortából kaptak kóstolót az ünnepen résztvevők. Köszönet érte!
A Nagymarosi Német Nemzetiség Önkormányzat szervezésében a Tájházban este Brunner Márta, Haagen Imre és Mészáros Tamás művészek közreműködésével részletek hangzottak el az István, a király rockoperából, a Honfoglalás című filmből, az Ismerős Arcoktól, valamint Magyarország című dal és Máté Péter Hazám című dala teltház előtt.
