KÖRSÉTA NAGYMAROSON
Főtér és templom – Nagymaros közepe
A Főteret a 19. század közepén alakították ki mai formájában, de valószínű, hogy azelőtt is a település központi tere volt. A következő események rekonstruálhatók az utolsó kb. százötven évben. Nyaranta Rózsa-ünnepélyt szerveztek a területen, árusítással, mulatsággal egybekötve. A mai könyvtár (Váci út) épületében étterem várta az éhes vendégeket. A Főtéren üzemelt az Angyal cukrászda és a Galli cukrászda is. Vasárnap hajnalban itt tartották a piacot, melyre a környékből is érkeztek árusok. A nagymise kezdetéig rendet kellett tenni, mert utána a tér sétahelyként szolgált.
A Váci út (helyi neve: Országút) Duna felöli oldalán találjuk a Városi Könyvtárat. A statisztikák szerint a környék leglátogatottabb, legtöbb olvasóval rendelkező könyvtára.
A könyvtár előtt áll Pállya Celesztin (1864–1948) mellszobra 2015 óta, Lukács István alkotása. (A festőről a Pállya Celesztin utcánál bővebben.)
A könyvtár előtti kis parkban mészkő posztamensen áll Kittenberger Kálmán bronz mellszobra 1971 óta, Kamotsay István alkotása. A szobrot 1971-ben a Vadászati Világkiállítás idején a vadászszövetség és a nagymarosi vadásztársaság állíttatta. A posztamensen egy oroszlán domborműve látható. Kittenberger Kálmán 1958-ban bekövetkezett haláláig Nagymaroson élt, hajdani villája a róla elnevezett utcában található. Az Afrika-kutató tiszteletére a város évente megrendezi az u.n. Kittenberger-napokat. Bővebben róla a lakóháza előtt.
Mellette találjuk az 1994-ben felállított háborús emlékművet, Szervátiusz Tibor alkotását. Az emlékmű három egységből áll: középen Pieta-jelenet, két oldalt a 2. világháború, a malenkij robot és 1956 halottjainak nevét őrzi. Érdekes, hogy az első világháborúban elesettek neve nincs feltüntetve. A mulasztást pótolni fogják.
Itt állították fel 2007-ben az Országzászlót. Az emlékmű maga ‘teljes országzászló’, tetején Seregi György alkotásával, a Turullal: a történelmi Magyarország minden megyéjéből helyeztek földet a talapzatába (ezért hívják ‘ereklyésnek vagy teljesnek’). További különlegesség, hogy előtte a kockakő burkolatba az elcsatolt városokra emlékeztető feliratos kőlapokat mélyítettek.
Az országút és Fő tér sarkán levő épület a könyvtárral szemben eredetileg kocsmának épült, rövid ideig a postakocsik váltóállomása működött benne. A vasútvonal megépülése után jelentőségét vesztve újra kocsma volt. A Korona-uradalom 1890-ben megvásárolta és két iskolai osztályt helyeztek el benne. 1919-1924 között csonka Hont vármegye székhelye ebben az épületben működött. 1936-ban átalakítás és bővítés után itt volt a Polgári Fiúiskola. Jelenleg az alsó osztályos gyerekek tanulnak az épületben.
Az iskolával szemben, a tér baloldalán találjuk az orvosi rendelőket és a gyógyszertárat.
A tér közepén álló kőoszlop a Millenniumi Emlékmű. 1896-ban Magyarország fennállásának ezeréves évfordulóján emlékoszlopot állított Nagymaros lakossága a Főtéren, egyedüliként Hont vármegyében.
Felfelé, a templom felé indulva a Művelődési ház előtt megyünk el: kulturális, politikai rendezvények színtere. Helyén régen a Korona vendéglő és kaszinó állt színházteremmel, kerthelyiséggel. 1944-ben bombatalálat érte, le kellett bontani. A mostani épület az ötvenes évek közepén épült. Szemben van a Polgármesteri Hivatal, amelyet a változó időkben váltakozó nevekkel illettek, kb. 150 éve működik ebben az épületben. A Főtér 7. sz. házán tábla mutatja, hogy meddig ért az árvíz 1838. március 15-én. A tér házai javarészt a vasútépítés utáni időben épültek át.
A Polgármesteri Hivatal alatt található az u.n. Műhelygaléria egy üzlet kirakatában: helyben alkotó művészekre, kézművesekre hívja fel a figyelmet kéthetenként változó témával.
A Főtér közepén áll Nagy Attila alkotása 2001-ből: Szent Márton szobra, jó esetben víz is folyik róla, ha máskor nem, amikor esik az eső.
A Príma díjjal kitüntetett szobrászművész 1966-ban született. Hódmezővásárhelyről származik, ma is ott él. Nagymarosi kötődése, hogy szülei több évtizede ide költöztek, és a szobrász is gyakran tartózkodik Nagymaroson. Szent Márton Nagymaros védőszentje, 1928-ig a templom is az ő tiszteletére volt szentelve. Nagy Attila Szent Antal szobra a zebegényi templomban áll, de a legtöbb alkotása Hódmezővásárhely köztereit díszíti.
A Fő téren a Szent Márton szobor és a kőkereszt között kissé baloldalon egy húzós kút volt valaha, ma már csak a faragott, két kőtömbből összeillesztett fedlapot látjuk,
kissé domború felső felülettel. Úgy mondják belül falazott kváderkövekkel van bélelve. – Ez egy nagyon ősi kút lehet, mert a Tihanyi Alapítólevél újabb vizsgálata kiderítette, hogy az oklevél utal pilisi birtokokra, és a Pilist átszelő utakra is. Az egyik mondat megemlíti Maros vásárának kútját.
Mielőtt átmennénk a vasúti híd alatt, vessünk egy pillantást a település legrégebbi kőkeresztjére, melyet 1800-ban állítottak.
A Pest-Pozsonyi vasút 1846 ás 1850 között épült meg négy lépésben, egy vágányon. Majd amikor hamarosan beindult a teherforgalom is, 1869-ig lefektették a második vágányt. Ez nagy fejlődést jelentett a településnek, de sajnos elvette a jó rálátást a templom szép középkori formájára. Nagymaroson a sínek olykor 4-5 méter magas töltésen futnak, és 8 híd és két áteresztő alatt tud a hegyekből lezúdulni az esővíz. Az utcák fölött kezdetben fahidakon, később vashidakon közlekedtek a szerelvények. A Budapest-Szob vonal villamosításakor 1971-ben korszerűbb vasbeton hidakra cserélték ezeket. A település jól járt a vasúttal, mert az évi több tízezer tonna szőlőt sok európai városban tudták eladni. Ezen kívül a Nagymaros-Visegrád megálló igen fontos volt Visegrád lakosainak és az itt nyaralóknak, hála a rév közelségének.
A híd alatti lépcsőkön jutunk fel a Monsberger térre. Monsberger Ferenc esperes-plébánosnak volt köszönhető, hogy a németek 1944-ben nem robbantották fel a vasúti hidat, így templomunk is megmenekült a pusztulástól. A téren áll Szent István és Gizella királyné szobra, Lukács István helyi szobrászművész készítette 2001-ben.
Csak néhány szobor van Magyarországon, amely a királyi párt ábrázolja. Szent István rendelte el, hogy minden tíz falu emeljen egy templomot. Erre utalhat Gizella kezében a kis templom-épület, míg István „hagyományosan” az országalmát tartja kezében.
A templom déli oldalával szemben (a szobor másik oldalán) álló 19. századi épületet a koronauradalom adományozta a hitközségnek. 1884-ben ebben az épületben indult öt iskolai osztály. Később polgári leányiskola lett, majd a II. világháborúig az itt tanító apácák laktak benne. A rendszerváltás után az egyház visszakapta az épületet. Ma Szent Márton közösségi ház név alatt ad helyet rendezvényeknek.
A római katolikus templom tornya a Dunakanyar egyetlen ma is álló középkori egyházi műemléke. A templomot már az 1324-es kiváltságlevél is említi, védőszentje Szent Márton volt 1927-ig. Az eredetileg gótikus stílusú templomot többször átépítették. Az északi oldalán be van építve egy római kori dombormű szőlőlevél ábrázolással. Az 1965-ös régészeti feltárások idején sírokra bukkantak a templom körül. Az épületet egy 1600-as években készült rajz szerint kerítés vette körül.
A templomot övező házak alatt régi pincék húzódnak. Szellőzőnyílások nyomai arra utalnak, hogy hosszabb tartózkodásra is alkalmasak lehettek. A török uralom alatt nemcsak bort tároltak bennük, hanem a lakosság is ide menekülhetett.
A templom főbejáratával szemben, a Szent Imre téren áll az 1770-es években épült parókia. Ha a kapuja nyitva van, megtekinthetjük Árpádházi Szent Margit szobrát a parókia udvarán. Ohmann Béla 1940-ben készítette. A művészről többet a lakóházánál. A szobrász második felesége Dr. Schönfeld Rózsa doktornő elhunyt 1980-ban. Négy évig lakatlan volt az épület, a benne rejlő tárgyakat pedig gátlástalanul széthordták. Mikor valaki Ohmann Béla Szent Margit-szobrát akarta elvinni, a szomszédban lakó idős hölgy – tőle szokatlanul – erélyesen rászólt az illetőre, aki ettől megijedt, és inkább otthagyta a „zsákmányt”. A hölgy ezután odaadta a szobrot a plébániának, hogy őrizzék meg.
Ohmann Béla másik szobra a templomban álló Patrona Hungariae (Magyarország Patrónája). Feje fölé angyal tartja a Szent Koronát. A 283 cm magas szobor 1938-ban készült hársfából, és 1941-ben nagy állami aranyérmet nyert, a milánói egyházművészeti kiállításon pedig ezüstérmet. A székesfehérvári Püspöki Könyvtárba került, ahonnan nem volt könnyű megszerezni. Horváth István nagymarosi esperesplébános személyes közbenjárásának is köszönhetően 1967-ben érkezett meg a szobor a nagymarosi római katolikus templomba. Egy ideig a Szent Márton közösségi házban volt, végül 2023-ban – reméljük véglegesen! – átvitték a templomba, mai helyére.
A tér egyik ékessége az 1861-ben állított kereszt. A kis teret 2002-ben újították fel Kecskés Tibor építész tervei alapján. A 10. sz. ház falán emléktábla hirdeti: itt született és lakott Nagymarosi (Cziszler) Mihály (1919-2002), az UTE válogatott labdarúgója. A magyar sporttörténelembe „driblikirály” néven került be.
A parókia bejáratával szemben áll egy közkút, Seregi György készítette a kútrácsot és a kútházat, valamint ő tervezte a kútkávát és a kút környezetét. A kút 20 méter mély, a kútkáva átmérője 120 centiméter, rajta régi kutakat idéző kovácsoltvas kútrács és kútház. 2006 húsvét vasárnapján szentelték fel a kutat. Az Ars Regia szellemi műhely szervezte a kút készítését adományok gyűjtésével. Az adományozók nevét beleírták a kútkáva 24 kváderkövébe. Ezzel utalnak arra, hogy a nagymarosi kálvária lépcsőfokaiba is az adományozók nevei vannak belevésve. Itt létezett valaha egy kút, amit feltártak, és amely valószínűleg a templommal egyidős.
A parókia szép nagy kertje érdekes események helyszíne: minden évben májusban és októberben itt tartják meg a Katolikus Ifjúsági Találkozót már fél évszázada Kerényi Lajos atya és Balázs Béla atya kezdeményezésére, akik akkor Nagymaroson tevékenykedtek. Azóta is több ezren jönnek össze a léleképítő programokra. A másik neves esemény az évente megrendezett Misztrál Fesztivál. A nagymarosi kötődésű,1997-ben alakult Misztrál Együttes a magyarországi zenei élet egyik népszerű formációja. 2024-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Szép idő esetén a szabadban, a templomkerti Szabados György színpadon lépnek fel. – Ezen kívül sok esküvőnek, esküvői fogadásnak is szép hátteret ad a kert.
Nagymaros egyik műemlék-jellegű háza a Rákóczi út 3.sz. alatt található, műemléki védettség alatt áll. 1860-ban épült.
Innét továbbmenve a Kálvária felé, térjünk be a Nap utcába: a 6. sz. házon emléktábla hirdeti, hogy itt élt és alkotott élete utolsó 30 évében Szabados
György (1939-2011) Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész és orvos.1983-ban Liszt Ferenc-díjjal, 2011-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. Zenéje egyedülálló, rögtön az induláskor sajátos utat kezdett el: zenei anyanyelvben gyökerező művészetet teremtett. A magyar népzene parlando-rubato jellegét, valamint a bartóki és kodályi életmű hatását is tetten érhetjük zenéjében. Az improvizatív zene apostola volt. Ligeti György Európa egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként említi. Mindamellett, hogy lelkes rajongótábora volt, csak a zenei élet perifériájára engedték be a szabadosi muzsikát a magyarországi kultúréletben. Gondolatait előadásokon, folyóiratokban, interjúkban, esszéiben fejtette ki, megjelentek versei és esszégyűjteménye. A györgy-szabados.com honlap részletesen tájékoztat mind zenei, mind egyéb tevékenységeiről.
A Nap utcán végighaladva, forduljunk jobb felé és a Rákóczi úton megcsodálhatjuk az 1913-1914-ben elemi iskolának épült, ma Kittenberger Kálmán általános iskolát. Három házat bontottak le 1912-ben, hogy ezek helyén felépülhessen az iskola. A baloldali Emmer-házban volt Lázár Jakab kereskedése. A középső Ritzl-házban volt Nagymaroson az első mozi. A jobboldali Heffenträger-házban kovácsműhely üzemelt, mely már a török időkben is létezett. Az iskolát dr. Sváb Gyula miniszteri tanácsos tervezte. Figyeljük meg a gyönyörű majolika díszítést a szecessziós stílusú épület egész homlokzatán.
Az iskolától a Duna felé, a Magyar utca 29. szám alatti házon emléktábla hirdeti, hogy itt élt Dr. Takács József (1890-1944) fogorvos, eszperantista. 1914-ben a Magyar Országos Eszperantó Egyesület (Hungara Esperanto Societo – HES) titkára, az első világháború után 1928-ig a HES főtitkára, majd tiszteletbeli tagja. Több eszperantó folyóirat szerkesztője. Takács József a második világháború idején munkaszolgálatot teljesített, és az 1944. október 16-i pusztavámi tömeggyilkosság áldozata lett, amikor az SS katonái az egész századát statáriálisan kivégezték „zsidólázadás” vádjával.
Forduljunk a templom felé, majd tovább a Dózsa György úton haladva elérkezünk a
Szent Erzsébet térhez a Szív utca Vasút utca kereszteződésében. Jobb oldalán Lukács István alkotása, Árpádházi Szent Erzsébet szobra áll 2010 óta. A tér kialakítása, a szobor elkészíttetése adományokból az Ars Regia Szellemi Műhely, Nagymaros Város Önkormányzata és a Szent Rókus Karitász szervezésében valósult meg.
Felfelé induljunk a Szív utcába, Nagymaros legromantikusabb részébe. A Szív utca alatt párhuzamosan fut a Pince utca, ahogy a neve is jelzi, régi pincék sorakoznak egymás mellett. A Szív utcából szép kilátás nyílik Visegrádra és a Dunakanyarra, mint sétánk során több helyről is.
A Szív u. 6. számú házán emléktáblát avattak 2006-ban az Állami-díjas dr. Schőnfeld Rózsa körzeti orvos lakóházának falán. Férje – Ohmann Béla (1890-1968) – korának kiemelkedő szobrászművésze, éremművésze volt, több aranyérem, számos művészeti díj nyertese. Sok síremléket, kisplasztikát, érmet és emlékművet készített, valódi műfaja azonban az épületszobrászat volt. Ilyen jellegű alkotásait Szegeden (Klebelsberg Kunó szarkofágja), Székesfehérváron, Debrecenben és Budapesten is láthatjuk. Saját síremléke a nagymarosi temetőben található. Az egyik legismertebb alkotása az Országalma Székesfehérváron. Szegeden van talán a legtöbb szobra. Nagymaroson a templomban, a parókián láthatjuk szobrait, és majd az elsővölgyi óvoda falán egy domborművet csodálhatunk meg.
A Szív utcában a központ felé fordulva elérkezünk a Pince utca és Diófa utca sarkára. A Diófa utca kedves, hangulatos zsákutca, érdemes végigsétálni rajta. Az utca végén, a „hegy” tetején működött 1925-től rövid ideig Vaszary János festőiskolája.
A Pince utca sarkán áll egy szép régi épület: ez volt a hatósági vágóhíd, ahol kényszervágásokat végeztek.
Itt választhatunk egy rövidebb utat: a Nap utcán át a Fehérhegyre, vagy egy nagyobb kanyart:
A Kálvária dombon fel, keresztül a gesztenyésen szintén a Fehérhegyre érkezünk. A Kálvária lépcsőit az 1920-as években nagymarosi családok adományaiból építették, sok lépcsőn még olvasható az építtető neve. A Kálvária-kápolna és a stációk 1773-ban épültek. A keresztút állomásait a kilencvenes évek óta Béki Márton helyi képzőművész réz domborművei díszítik. A képeken az adományozók neve is szerepel. A domb tetején álló kápolnát 1773-ban építtette Geiger Ferenc kamarai ispán özvegye 1772-ben elhunyt férje emlékére. Valószínűleg Schade Lénárd esztergomi építőmester tervei alapján készült el késő barokk stílusban. A kápolnában található vörös márvány sírkő alatt maga az özvegy nyugszik, aki 1797. március 23-án hunyt el 76 éves korában.
A 14. században telepített szelídgesztenye erdő Nagymaros egyik nevezetessége volt, sok családnak nyújtott kiegészítő megélhetést. A gesztenyét Pestre vitték eladni. A Kálváriadomb 167 lépcsőjének megmászása után igazán kellemes a séta a hűvös erdőben.
A Fehérhegyen lefelé indulunk és nemsokára megpillantjuk a régi transzformátort.
1913 óta van villanyvilágítás Nagymaroson. 1929-ben a villanytelep a Nagyállomás alatt üzemelt. A működtetéséhez szükséges gázolajat vonattal szállították ide.
A megtermelt áramot Nagymaroson kívül Kismaros, Verőce és Szokolya is kapta (ez utóbbinál a kőbánya működtetéséhez). A megtermelt 3000 kw áramot le kellett transzformálni 110 V-ra, ezt a Molnár utcában, a Magyar utcában és a Fehérhegyen található transzformátorok végezték. Ezek a létesítmények 1930 táján épültek.
Valamikor az 1940-es évek elején Nagymaros áramellátását összekötötték Esztergommal, így a villanytelep működése megszűnt. Ma már – többszöri átépítés után – csak a Fehérhegyi transzformátorház áll.
Jelenleg Kaubek Péter (1942- ) szobrászművész és éremművész otthona, akinek két szobra díszíti a Duna parti Béla sétányt. 2024-ben életmű díjjal tüntették ki. Gyakran tölt több hónapot Egyiptomban, Indiában, Amerikában stb.
A transzformátorháznál balra fordulunk és a Hegy utcán felfelé indulunk. A Hegy utca végében 100 lépcső visz fel a következő „hegyre”. A településnek ezt a részét a köznyelv „Melcsesz”-nek hívja, mert a földterületek nagy része a Melts család tulajdonában volt. Itt szép számmal találunk házakat: a hetvenes évektől kezdődően sok gyümölcsöst adtak el a marosiak az ú.n. „vikkendeseknek”, akik először szerény, majd egyre mutatósabb házakat építettek, sőt, sokan közülük végleg ide is költöztek. Ekkor kezdődött a kerítések felállítása, és ma már sajnos nem lehet szabadon átjárni a völgyek között, pedig még 30-40 éve is erre vezetett a leggyorsabb közlekedő út a Fehérhegy és az Elsővölgy között. A 100 lépcső megmászása után balra, majd jobbra fordulunk, a platón ismét gyönyörködhetünk a kilátásban, immár egy másik szögből, majd az út balra fordul és az Elsővölgybe vezet, ahol lefelé indulunk. Az Elsővölgy alján van – kertjének köszönhetően – Nagymaros legszebb óvodája. Az óvoda falán Ohmann Béla domborműve látható.
Az utca végén jobbra fordulva visszajutunk a központba.
A Rákóczi út 46. sz. házában élt haláláig több évtizeden át dr. Gánti Tibor vegyészprofesszor és természettudós (1933-2009). Váci szülőházán emléktábla hívja fel rá a figyelmet, amelyen ez áll: „A Duna-kanyar szerelmese, a magyar vizek, erdők és barlangok kutatója, könyveiben népszerűsítője, az élet kémiai alapjait feltáró világhírű chemoton elmélet alkotója. Továbbá fontos szerepet játszott egy űrkutatáshoz is kapcsolódó modell kidolgozásában, röviden és tömören: kikövetkeztette, hogy a Marson víz van – amit akkor a tudomány nem akart elfogadni, majd azóta belátták ugyan, de Nobel díjat azért mégsem kapott.
Az Elsővölgytől a temetőig, majd vissza a Főtérig
Visszafordulunk az Elsővölgy felé. A sarkon álló kőkereszt 1872-ben épült. Itt elágazik a Rákóczi út, majd a leágazó Dézsma utca ismét a Rákóczi útba torkollik a Kittenberger utcánál. A Dézsma utca eredetileg pincesor volt présházakkal, neve után ítélve itt gyűjtötték valaha a dézsmát. Errefelé működött a háború alatt a Petrás-féle kanálgyár. A család evőeszközt gyártott a hadsereg részére 1945-ig.
Az egyik pince a Dézsma u. 10-es szám alatt volt Seregi György (1953-2018) kovács-iparművész, ötvösművész műhelye. A Dézsma utcából lefelé indul a Tégla utca: a 10-es szám, a vasút fölötti utolsó ház volt Seregi György lakóháza, falán emléktábla. 1978-ban alapította műhelyét Nagymaroson, innentől kezdve számos köztéri alkotás kivitelezésére kérték fel országszerte. Legismertebb alkotásai, bár nem Nagymaroson vannak: a váci Szent Erzsébet szobor a Duna parton, szintén Vácon az 56-os emlékmű a börtön falán, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum bejáratánál jobb oldalon álló Gyík c. szobor, a múzeum szimbóluma. A kismarosi Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostorában is több alkotása látható.
Nagymaroson látható alkotásai: a Millenniumi emlékkút, „Életfa” (2001) a Dunaparton a Turul az Országzászló tetején (2007) és a Szent Imre téri kút rácsos felépítménye (2006).
Menjünk vissza a Dézsma utcáig, balra fordulva ismét elérjük a Rákóczi utat a kereszttel, jobbra fordulva a településről kifelé egyenesen a temetőhöz jutunk. Baloldalt zsákutcák vezetnek fel a völgyekbe. A hegyoldalakon gesztenyések voltak, mára nagy részüket kivágták. Az Elsővölgy (sarkán a kőkereszt) után az első utca az Újhegy: A Kisújhegy és az utóbb Pállya Celesztinről elnevezett utca közötti házak udvara két utcára nyílik.
Pállya Celesztin (mellszobra a könyvtár előtt) 1864-ben Genovában született, 1948-ban Nagymaroson halt meg. Tanára volt Benczúr Gyula is. Ő festette a Feszty-körképen a lovakat. Sok falusi életképet festett meg. A festészeten kívül foglalkozott zenével, hegedűkészítéssel és különböző mechanikai problémákkal. A háború alatt mindenét elvesztette és 1945-ben Nagymarosra költözött feleségével, annak rokonának egy szerény házába a mai Pállya Celesztin utca tetején. A ház már nem áll.
Az utcából fel lehet sétálni a 290 m magas „Csapásra”, hivatalos nevén: Kövesmezőre. A 20. század első felében itt volt a községi legelő és – a futballpálya. Ma kedvelt kirándulóhely. Innét vezet út a Börzsönyön keresztül Zebegénybe és a Hegyestetői kilátóhoz. (A legtöbb felfelé vezető zsákutcából elérhető a Kövesmező.)
A következő utca Kittenberger Kálmánról (1881-1958) kapta a nevét (azelőtt Csuka-völgy volt). A Léván született Afrika kutató, vadász, zoológus és természettudományi író 1920-1958-ig lakott a 20.sz. házban. Hat alkalommal járt Afrikában, összesen 16 évet töltött ott. Több mint 60 000 példányból álló anyaggal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit, az anyag nagy része azonban elpusztult 1956-ban egy tűzvészben. 1920–1948 között a Nimród vadászújság főszerkesztője. A ház gyakori vendége volt Fekete István író. A nagy vadász mellszobra 1971 óta a Főtéren áll.
Az 1890-ben épült Sylvia-lak története is különleges, és több szempontból is összefonódik a vadászélettel. A nevét a tulajdonos Kovács-család tragikusan korán, tizenkilenc évesen elhunyt leánygyermekéről kapta. Alig heverték ki lányuk elvesztését, fiuk Kovács Ödön váratlanul eltűnt egy afrikai vadászat során Abesszíniában, a mai Etiópia területén. Elkeseredésükben vadásztársát, Kittenbergert kérték, hogy számoljon be részletesen a történtekről. A beszélgetés során ajánlották fel neki, hogy költözzön a birtokhoz tartozó szemközti házba, amit ő készséggel elfogadott. Ugyanis időközben szülővárosát, Lévát a Felvidéken elcsatolták és nem volt hova hazatérnie. Végül egy Kovács-lányt, Líviát vette feleségül és telepedett le végleg a Dunakanyarban.
Két házzal lejjebb, a 16. szám Raszler Károly (1925-2005) Kossuth-díjas grafikusművész, művészettörténész, egyetemi tanár szülőháza. 1953-tól 1991-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika tanszékén oktatott tanszékvezető egyetemi tanári beosztásban. Több díjjal tüntették ki, a legrangosabb az 1975-ben elnyert Kossuth-díj volt. A több mint ötven éves alkotói periódusában számtalan kiállítása volt. A nagymarosi temetőben nyugszik.
A Rákóczi útról jobbra kanyarodik lefelé az Arany János utca és a Tamási Áron utca. E területen volt a falu régi temetője, ahová 1918-ig temetkeztek. Utána már csak a mai temetőt használták, a régit pedig a 60-as években felparcellázták. Szemben, az utca másik oldalán volt valaha külön a református temető. Az új temetőben azonban már jól megférnek egymás mellett a felekezetek és az ateisták egyaránt.
A református temető fölött volt az agyagbánya, ahonnét a téglagyár nyersanyagát termelték ki. A téglagyár nincs már meg, és hűlt helye is kiesik a forgalomból. Akit mégis érdekel: amikor a Váci úton a MOL kút után az első utcában felfelé kanyarodunk, egy boltíves vasúti átjárót látunk. Ez alatt hozták csilléken az agyagot a téglagyárba, ami ettől az utcától a Gyár utcáig terjedt. Hatalmas terület, az utca is a téglagyárról kapta a nevét. A téglagyár 1870-ben kezdte meg cserép és tégla, díszes kúpcserép, később járdalap gyártását. Sok házfalba, kerítésbe diszhelyre építettek be néhány még fellelhető téglát Nagymaros felirattal. 1945 után a gyár már nem üzemelt, 1950-ben robbantással lebontották az épületet. Helyén több utcát alakítottak ki, ma már szép házak sorakoznak ezekben az utcákban.
Tovább a Rákóczi úton a temető felé: A Villasor és Szálloda út közötti építményeket a tervezett erőmű felvonulási épületeinek és munkásszállásnak szánták. Érdemes felsétálni az utóbbi évtizedekben épült szép házak között. A Dunakanyar talán legszebb kilátása tárul elénk. Itt érdemes azon is elgondolkozni, hogy mennyiben tudná fokozni egy vízlépcső a táj egyedülálló szépségét.
A település végén, az út végén mintegy szimbólumként található a temető. Aki szereti a csendes falusi temetőket, tegyen sétát benne. Békés, szelíd táj, a nagy fák alatt régi és új sírok, ápoltak és elhagyottak, egyszerűek és patinás síremlékek. Érdekes, hogy az itt élő hírességek általában nem ebben a temetőben vágytak nyugodni. De itt pihen a Nagymaroson 1966-ban elhunyt festőművész Szigethy István és az 1981-ben elhunyt József Attila-díjas író, Gáli József is ide kívánkozott. Gáli az 1956-os forradalom szellemének egyik leghűségesebb harcosa, valódi elkötelezett hazafi és értelmiségi volt, el is ítélték több év börtönre. Itt nyugszik Raszler Károly,
Ohmann Béla, Nagymarosi Mihály labdarúgó, Sallai Kornélia és Csorba István Jászai Mari-díjas színművészek és Rotter Emília (1906-2003) olimpiai bronzérmes és négyszeres! világbajnok műkorcsolyázó. Pályafutása a harmincas években volt jelentős.
A temető hajnalban és napnyugtakor a legszebb, amikor csak a madarak énekét hallani.
A temetőből a felső vagy az alsó kapun kilépve forduljunk a városközpont felé. A vasúti síneket követve meglátjuk a vasúti hidat, átmegyünk alatta (ez a fentebb említett átjáró, ahol az agyagot szállították a téglagyárba, de most nem a téglagyár helyét keressük, hanem a Duna-parton fogunk tovább menni) és a Váci útra, az „országútra” jutunk. Ide érkezik Budapest és Vác felől az autóforgalom. Az országúton átkelve keressük a Dunához vezető keskeny kis utat. Itt találjuk a Kikötő éttermet és a kishajó kikötőt egy kis folyóágban. Érdemes átnézni innét a Visegrádi várra, mert nagyon érdekes szögből látjuk ezt a nevezetességet.
Kismaros-Vác felé továbbhaladva a bicikliúton, a faluból kifelé a Sólyomszigetre jutunk. Ma már ugyan sem nem sziget, sem nem vadregényes. Szép kis nyaralók épültek itt a 70-es évek után. Valaha hatalmas almás volt itt és fűzfák. A romantikus tájat az Aranyember c. film örökíti meg. A szigeti jeleneteket ugyanis itt forgatták, és sokáig megmaradt a kunyhó és a sír, amelyre jótét lelkek néha még virágot is tettek…
Fűzfák között, nádas mellett szép sétaút, tulajdonképpen a kerékpárút vezet vissza a városba. A parkolóhoz érkezve a bicikliút a Dunát követi, de a parkolón keresztül elérjük a Váci utat. A parkolóban áll a Lukács István által készített árvízi emlékmű, amelyet 2003 október 23-án avatott fel Szabados György. 2002 augusztusában hatalmas árvíz fenyegette Nagymarost és példátlan összefogással, kb. 150 000 homokzsák feltornyozásával, egy heti megfeszített munkával nagymarosiak, itt nyaraló vikkendesek, és messziről jött segítők feltartóztatták a vizet. Erre utalnak a szobor homokzsákjai. A Váci út 43. számú ház Duna-parti kerítésén található tábla megörökíti a 2002. augusztus 18.-i tetőzést, valamint az évszázad legmagasabb árvizének titulált 751 cm-es tetőzést 2013. június 10-én.
Lukács István 1963-ban született, Nagymaroson él és alkot. Látogatásunk során hat köztéri szobrával találkoztunk.
Ahol ma motorcsónakok, kishajók foglalják el a partot, ott volt a strand évtizedeken keresztül. 1997-ben a kabinsort is lebontották, a régi hangulatos strand utolsó emlékeit. – Az erőmű előkészülete gyanánt a Duna-partot az egész nagymarosi szakaszon feltöltötték. Azelőtt a házak végéből le lehetett sétálni a homokos parton a Dunáig, sőt a házak ablakából le lehetett látni a vízre. A tájat valamelyest rehabilitálták, de a károkat nem tudták teljesen helyreállítani. A Duna-part egykori bájára már csak régi képeslapok emlékeztetnek.
A Váci út jobb oldalán látunk néhány szép régi házat faragott faverandával. Egy ilyen házban, a Váci út 36. szám alatt lakott néhány évig Szász Endre (1926-2003) festő, grafikus, porcelánfestő. Legismertebb tárgyai a Hollóházi Porcelángyár Szász Endre dekorjaival díszített fekete-fehér termékei. Bár nem egy időben, de a szomszédságban, a 38. szám alatt lakott Szigethy István (1891-1966) festőművész, karikaturista 1947-től az ötvenes évek végéig.
Jobbra indul felfelé a Király utca. Alulról a 2. házon emléktábla őrzi a szomorú eseményt: 1945. január 2-án és 3-án 407 nagymarosi ember innét indult malenkij robotra a Szovjetunióba. Közülük 137 soha nem tért vissza.
A Magyar utcánál visszakanyarodunk a Dunához. Jobb oldalon az első épület a Sigil Galéria; a hangulatos kávézó sok kulturális eseménynek, kiállításoknak ad otthont. Az alatta lévő ház évekig Kassák Lajos özvegyének tulajdona volt. A Kassák-emléktáblát a házon Bálint Zsombor (1956-2018) erdélyi származású művész, szobrász, grafikus készítette; élete utolsó évtizedeiben családjával Nagymaroson élt.
A Duna melletti következő „látványosság” a kompkikötő. A rendszeres járatok 1890. május 22-én indultak Nagymaros és Visegrád között a Buda nevű motorossal. Az első utas Görgey Artúr volt, 6 krajcárt fizetett a jegyért. Utána következik a Maros étterem, amely régen a hajóállomás épülete volt. 1863-tól kötnek ki hajók Nagymaroson. Az első hajóállomást a DDSG (Első Dunagőzhajózási Társaság) nyitotta meg a Német utcánál. A hajóállomás épületét a századfordulón a folyami hajótársaság, az MFTR, a MAHART elődje létesítette. Akkoriban rendszeres hajójárat volt Bécs és Budapest között, a hajók Nagymaroson is kikötöttek. Idényben az esti kofahajó szállította a nagymarosi gyümölcsöt Bécsbe, melyet reggel a „Naschmarkt”-on árusítottak.
A Főtértől Zebegény felé
A kompkikötőtől Zebegény felé folytatjuk utunkat a Duna partján.
Szép korzó, a Béla sétány vezet végig a Duna-parton a település határáig. Hogy nevét honnét kapta, emléktábla örökiti meg az eseményt, amely a volt művésztelep, ma vízi rendőrség épületén olvasható. Az erőmű tervezett építése miatt feltöltötték a partot, kivágták a sok évtizedes híres jegenyesort és új sétányt alakítottak ki.
A sétány közepén, a fűben felállított szobrok a művésztelepen nyaraló szobrászok alkotásai, és említsük meg Kaubek Péter, a transzformátorházban lakó művész két szobrát a hajóállomás felőli oldalon: a Kettős lófej és a Lófej c. szobrokat.
A jobboldali saroképület volt az u.n. „művésztelep”: 1956 és 1980 között fogadta az alkotókat. Nehéz lenne a valaha itt nyaraló képzőművészek névsorát rekonstruálni. Azonban nemcsak nyaraltak, hanem alkottak is. Szerte az országban kb. 600 festmény található nagymarosi falurészekkel. A Művészeti Alap rendelte ezeket, gyakran több művészt kért fel ugyanazon utca megfestésére, és értékesítette a képeket. (A Művészeti Alap volt a munkáltatója minden magyar alkotóművésznek, és a rendszer közveszélyes munkakerülőnek tekintett minden olyan művészt, aki nem volt tagja az Alapnak. A művészek részesültek a rendszer előnyeiből is, hiszen az létbiztonságot nyújthatott számukra, ugyanakkor elvette tőlük az alkotás szabadságát.)
A Molnár utca sarkán álló üres épület volt a mozi. Nosztalgikus lelkek még mindig sajnálják, hogy a kilencvenes években beszüntette működését. Az utca magasságában valaha hajómalom működött a Duná, innét a neve.
Ha elsétálunk a falu végéig, kedves, régi házakat látunk, némelyik még magán viseli az elmúlt kor patináját, romantikáját.
Újfent a Duna mellett a sétányon a Csodaszarvast felidéző kút „Életfa” Seregi György díszműkovács iparművész alkotása, 2000-ben, a millenniumi megemlékezésre készült.
A sétány bal oldalán emlékkövek sorakoznak, azokat a népszerű nagymarosi lakosokat idézik fel, akik sokat tettek a közösségért: művészek, orvosok, papok, közéleti személyiségek.
A következő utca jobbra a Német utca az 1724-ben betelepített „svábok” után kapta nevét. Majd következik a kissé kiemelkedő Széchenyi-pihenő, vagy ahogy itt nevezik: a Dám. Eredetileg sokkal magasabb volt, de a vízmű építése miatti „tereprendezés” megemelte a környéket. A Dám az 1838-as nagy jégár után épült gróf Széchenyi István kezdeményezésére, az ő tiszteletére kapta nevét. Nemcsak a parton lévő gát, hanem a mederben egymásnak támasztott 3, lemezzel borított hatalmas faoszlop is a jég elleni védelmet szolgálta. A lemezen felcsúszó jégtáblák a túloldalon leesve darabokra törtek. Valószínűleg a pontonok védelmét is szolgálta.
Nepomuki Szent János szobra eredetileg az Aranyos nevű településrészen állt. A háború után Bethlen Dániel őrizte meg, majd fia, Bethlen Gábor visszaadta a városnak. 1996-ban Nagymaros várossá avatásának az évében felújították és a Dámon felállították. A gyónási titok, a tutajosok védőszentje innen őrzi az utazókat. A Dám mellett található az az emlékkő is, mely a „Beatrix királynő” (az akkori holland királynő tiszteletére, mert a kerékpárutat holland segítséggel építettek) kerékpárút 1996. évi felavatására emlékeztet.
A vasútépítés (1850) korában a Zöldfa utca volt a község határa: a „Treschplatz”, cséplőhely (dreschen: csépelni). A Kiegyezés után kezdett beépülni lakóházakkal. A Zöldfa utca baloldali 2. házának klinkertégláin a 20. század eleje óta sok tréfás kedvű ember megörökítette ottlétét, felírta nevét a téglákra. Sajnos, azóta eltűntették.
A Duna utca és Hell Ferenc utca között álló épületben nyaralt Szinyei-Merse István, a festő testvére. A házat később Csathó Kálmán bérelte, szerette volna megvenni, de nem adták el.
A Hell Ferenc utca névadója visegrádi plébános volt. A telkek nagy része az ő tulajdona volt. A Nagymaros-Visegrád Takarékpénztár egyik alapítója 1872-ben. A Hell Ferenc utca sarkán álló un. Glatter-villában Radnóti Miklós nyaralt néhány éven keresztül nagybátyjánál.
A Zoltán utca 9. sz. alatt lakott Pap Gyula, festő, grafikus, iparművész. 1947-ben a Nagy-Balogh festőiskola és népi kollégium szervezője és vezetője volt Nagymaroson. Krúdy Gyula és családja is többször nyaralt a Zoltán utcában.
Néhány száz méterrel az utolsó utca után kis házcsoportot látunk: a tervezett erőmű építőinek szánt lakások lettek volna. Az építés leállítása után a házakat eladták, kellemes kis lakótelep keletkezett. A visszarendezett, feltöltött területre a kilencvenes években nyárfaerdőt telepítettek. Ezen a helyen, a tervezett vízerőmű építkezésnek esett áldozatul az 1920-as években létesített futballpálya, a Gépgyár, a Galvanizáló üzem és a jegenyesor.
A település utolsó utcája a Selmecbánya utca, amely beletorkollik a vasút alatt húzódó főútba. Ezt átszelve egy lépcsőn a vasút alatt húzódó alagútba érünk, ami átvezet a túloldalra, a Vasút utcába. Az 1960-as évek végéig ez volt a település országútja Zebegény felé. Balra fordulva a „Nagymaros”- nagyállomásra jutunk, a tehervonatok rakományait fogadták itt. A közelben a Vasút utca 111 alatt 1894 és 1920 között pezsgőgyár működött (az épületet ma Postásüdülő néven ismerik a helyiek), de a család tönkrement az I. világháborúban. Akkoriban, amikor megállt egy vonat, az alkalmazottak tálcán hozták a pezsgőt a szomjas utasoknak, akik szívesen engedtek a felkínált csábításnak. A mai menetrend sajnos kizárja az élet ilyen örömeit, és sajnos, már a pezsgőgyár is a múlté.
A vasútállomás utáni terület az Aranyos, nevét a mézédes szőlőről kapta (hénigli). Az egykori zsidótemető is az Aranyosban található. A néhány, pár éve még látogatott sír magánterületen feküdt, ma már nincsenek meg.
Az Aranyos utáni részt Szamarasnak nevezik. A szájhagyomány szerint a dömösi sziklákban lévő barlangokban remeték éltek a középkorban. Egyikükről a következő legenda maradt fenn: Volt egy szamara, aki a hátára erősített hordóba vizet merített a Dunából, és felvitte gazdájának a hegyre.
A nagyállomástól forduljunk vissza a templom felé.
A Vasút u. 75. számú lakóház a 19. század második felében épült. Itt élt és alkotott Vágó Dezső (1882-1945) szobrászművész, ipari formatervező, éremművész 1923 és 1945 között. Élete utolsó éveiben itt talált otthonra Szigethy István (1891-1966) festőművész is. A két világháború között főleg újságrajzoló és karikaturistaként működött. Tollrajzai, rézkarcai, festményei legtöbbször szimbolikus tartalmúak.
Tovább haladva, a baloldalon az egykori trafóházat látjuk, nemrég felújították. 1959-ben, építése közben bukkantak arra a tömegsírra, melybe az 1709-es pestisjárvány halottjait temették.
Mollináry Gizella (1896-1978) írónő lakott a Vasút u. 6. szám alatt. Félig olasz, félig horvát származású, hányatott élete volt, fiatalkorától kezdve eltartotta magát. Béla nevű fia 1941-ben a háborúban elesett. Férje a 17 évvel idősebb Gebauer Gusztáv vizsgálóbíró volt. 1944-ben a Gestapo letartóztatta, és csak nehezen szabadult. A háború vége felé bujkálnia kellett. A kommunista hatalomátvétel teljesen háttérbe szorította, mert polgári szerzőnek skatulyázták be. Könyveihez ma is nehéz hozzájutni. – Az épületben ma a város Idősek Otthona van.
Még néhány lépés és meglátjuk az Édeske nevű cukrászdát. Vele szemben kerékpárszerviz működik. A cukrászdában a test, ez utóbbiban kerékpárok „szervizelése” folyik.
Összeállította: Döbrössyné Valentin Kriszta és Tharan-Trieb Marianne
