CímlapLátnivalók

Körséta Nagymaroson (kb. 6 óra) - A Főtértől Zebegény felé

Tartalomjegyzék
Körséta Nagymaroson (kb. 6 óra)
Az Elsővölgytől a Fő térig
A Főtértől Zebegény felé
Minden oldal

 

A Főtértől Zebegény felé

 

A kompkikötőtől Zebegény felé folytatjuk utunkat.

A rendszeres járatok 1890. május 22-én indultak Nagymaros és Visegrád között a Buda nevű motorossal. Az első utas Görgey Artúr volt, 6 krajcárt fizetett a jegyért. Hajók 1863-től kötnek ki Nagymaroson. Az első hajóállomást DDSG (Első Dunagőzhajózási Társaság) nyitotta meg a Német utcánál. A mai hajóállomás épületét a századfordulón a folyami hajótársaság, az MFTR, a MAHART elődje létesítette. Akkoriban rendszeres hajójárat volt Bécs és Budapest között, a hajók Nagymaroson is kikötöttek. Idényben az esti kofahajó szállította a nagymarosi gyümölcsöt Bécsbe, melyet reggel a „Naschmarkt”-on árusítottak.

Hajóállomás a XX. sz. elején

Szép korzó vezet végig a Duna-parton a település határáig. Az erőmű tervezett építése miatt feltöltötték a partot, kivágták a sok évtizedes híres jegenyesort és új sétányt alakítottak ki. A szobrok a művésztelepen nyaraló szobrászok alkotásai, a Csodaszarvast felidéző kút Seregi György díszműkovács iparművész alkotása, 2001-ben, a millenniumi megemlékezésre készült.

Béla sétány

Tán a Duna közelsége miatt leginkább errefelé nyaraltak művészemberek: a Főtér utáni első sarkon lévő épület (ez most a vízirendőrség) volt a 2. világháború után létrehozott művésztelep. Nehéz lenne a valaha itt nyaralót képzőművészek névsorát rekonstruálni. A Molnár utca sarkán álló üres épület volt a mozi. Nosztalgikus lelkek még mindig sajnálják, hogy a kilencvenes években beszüntette működését. Az utca magasságában valaha hajómalom működött, innét a neve.

Ha elsétálunk Nagymaros végéig, kedves, régi házakat látunk, némelyik még magán viseli az elmúlt kor patináját, romantikáját.

Az 1724-ben betelepített „svábok” után kapta nevét a Német utca. Majd következik a Széchenyi-pihenő, vagy ahogy itt nevezik: a Dám. A Dám az 1838-as nagy jégár után épült gróf Széchenyi István kezdeményezésére, az ő tiszteletére kapta nevét. Nemcsak a parton lévő gát, hanem a mederben egymásnak támasztott 3, lemezzel borított hatalmas faoszlop is a jég elleni védelmet szolgálta. A lemezen felcsúszó jégtáblák a túloldalon leesve darabokra törtek. Valószínűleg a pontonok védelmét is szolgálta.

Dám (Loreley) - ma Széchenyi pihenő

Nepomuki Szent János szobra eredetileg a Főtéren állt, az országút Duna felőli oldalán, a valamikori víztorony tövében. A háború után Bethlen Dániel őrizte meg, majd fia, Behtlen Gábor visszaadta a városnak. 1996-ban Nagymaros várossá avatásának az évében felújították és a Dámon felállították. A gyónási titok, a tutajosok védőszentje innen őrzi az utazókat. A Dám mellett található az az emlékkő is, mely a „Beatrix királyné” kerékpárút 1996. évi felavatására emlékeztet.

A vasútépítés (1850) korában a Zöldfa utca volt a község határa: a „Treschplatz”, cséplőhely (dreschen: csépelni). A Kiegyezés után kezdett beépülni lakóházakkal. A Zöldfa utca baloldali 2. házának klinkertégláin a 20. század eleje óta sok tréfás kedvű ember megörökítette ottlétét, felírta nevét a téglákra. Érdemes néhány feliratot kiböngészni.

A Duna utca és Hell Ferenc utca között álló épületben nyaralt Szinyei-Merse István, a festő testvére. A házat később Csathó Kálmán bérelte, szerette volna megvenni, de nem adták el.

A Hell Ferenc utca névadója visegrádi plébános volt. A telkek nagy része az ő tulajdona volt. A Nagymaros-Visegrád Takarékpénztár egyik alapítója 1872-ben. A Hell Ferenc utcában álló un. Glatter-villában Radnóti Miklós nyaralt néhány éven keresztül.

A Zoltán utca 9. sz. alatt lakott Pap Gyula, festő, grafikus, iparművész. 1947-ben a Nagy-Balogh festőiskola és népi kollégium szervezője és vezetője volt Nagymaroson. Krúdy Gyula és családja is többször nyaralt a Zoltán utcában.

Néhány száz méterrel az utolsó utca után kis házcsoportot látunk: a tervezett erőmű építőinek szánt lakások lettek volna. Az építés leállítása miatt soha senki nem lakott bennük, és a visszarendezett, feltöltött területre a kilencvenes években nyárfaerdőt telepítettek. Ezen a helyen, a tervezett vízerőmű építkezésnek esett áldozatul az 1920-as években létesített futballpálya, a Gépgyár, a Galvanizáló üzem és a jegenyesor.

Ha a vasút feletti településrészbe szeretnénk jutni, a Selmecbánya utcánál és a Visegrádi utcánál van aluljáró. Vagy vissza kell kanyarodunk a Német utcáig, amely átmegy a vasúti híd alatt (és akkor a fáradt vándor Aliz cukrászdájában talál felüdülést), vagy közelebb, a Molnár utcánál megy át a híd alatt. Alíz cukrászdájával szemben kerékpárszerviz működik a „Napkereki küküllő” néven. A cukrászdában a test, ez utóbbiban kerékpárok és lelkek „szervizelése” folyik.

A Vasút utca, a régi országút vezet Zebegény felé, a „falu szélére”. A Vasút utca 6-ban működik az Öregek Napközi Otthona. 1940-1948 között Mollináry Gizella írónő lakott itt. Száz métert megtéve, jobbra a trafóházat látjuk. 1959-ben, építése közben bukkantak arra a tömegsírra, melybe az 1709-es pestisjárvány halottait temették.

A Vasút u. 75. sz. ház alatt élt Vágó Dezső szobrászművész a 20. század első felében, majd később Szigethy József festőművész. A lakóház legalább 200 éves.

Szemben van az un. nagyállomás, a tehervonatok rakományait fogadták itt. A közelben a Vasút utca 111. alatt 1894 és 1920 között Pezsgőgyár működött (az épületet ma Postásüdülő néven ismerik a helyiek), de a család tönkrement az I. világháborúban. Akkoriban, amikor megállt egy vonat, az alkalmazottak tálcán hozták a pezsgőt a szomjas utasoknak, akik szívesen engedtek a felkínált csábításnak. A mai felgyorsult tempó sajnos kizárja az élet ilyen örömeit, és sajnos, már a pezsgőgyár is a múlté.

Nagymarosi pezsgő címkék az 1910-es évekből

A vasútállomás utáni terület az Aranyos, nevét a mézédes szőlőről kapta (hénigli). Az egykori zsidótemető is az Aranyosban található. A néhány, még látogatott sír magánterületen fekszik.

Az Aranyos utáni részt Szamarasnak nevezik. A dömösi sziklákban lévő barlangokban remeték éltek a középkorban. Egyikükről a következő legenda maradt fenn: Volt egy szamara, aki a hátára erősített hordóba vizet merített a Dunából, és felvitte gazdájának a hegyre.

Kilátás a Remete-barlangoktól

Írta: Tharan-Trieb Marianne, Döbrössy Mihályné és Bergmann Margit
 



 

Hírlevél

Eseménynaptár

Szo júl. 22
Kassák emléknap
Szo júl. 22 @19:00 -
Vacsora fehérben
Szo aug. 19
Dunakanyar kajakkupa
Szo aug. 19
Szent István Napi Borünnep
H aug. 21
Adyton Jazz napok



A nagymaros.hu honlapja a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie) alkalmaz.
Weboldalunk használatával jóváhagyja a sütik használatát.
További információért kérjük olvassa el az adatkezelési tájékoztatót!